Hihetetlen, hogy a történtk után rögtön a naplómhoz nyúlok. Alig tudom fogni a tollat. Nem is tudom hol kezdjem. Osztálykirándulás. Tudtam, hogy nem kellett volna elmennem. Igazság szerint a könyvem mentett meg. Mármint a kirándulás első felében. Utána az a regény vitt át a másvilágra. Ezt szószerint tessék érteni! Istenem milyen szép volt a táj, milyen felszabadultan éreztem magam hazafelé menet. Talán a kilátás tetszett, vagy az, hogy vége a borzalomnak. Talán mind a kettő miatt. Olyan jól éreztem magam. Csöndben ültem a helyemen, vagy a dombokat, a lanákt, a folyót bámultam, vagy a fejezeteket olvastam a papírokon. Merengtem, olvastam, bambultam, s olyan sok ötlet, ugrott be, amikkel színesíthetném a regényemet. Enyre energiadúsabb lettem, főleg mikor beértünk a városba. Az a gondolat motoszkált bennem, hogy éljen, nemsokára otthon leszek, távol mindentől. De nem értem haza. Még most is fáj belegondolni. Az a bunkó Henk elvette a könyvem. Csak egy kar csapott le hátulral, elragadva tőlem a könyvet, s azzal a lednülettel a regény a busz hátuljában landolt. Mérgesen fordultam hátra. Akkor minden gyorsan történt, egyszerre. A busz olyan gyorsan borult lágba, hogy az ember elképzelni sem tudja. Az idő, mintha lelassult volna. Sarah és Bradley tanár mindenkit igyekeztek a vészkijárat és a rendes ajtók felé terelni. Én hülye meg rohantam a könyvemért. Így is mindenki visszalökött, alig tudtám kikászálódni a helyemről. Talán ha a jó irányba indulok is el, sem érik ki a buszból. Lassan már mindenki kint volt. Én meg nyújtóztam a könyv után. Mikor megragadtam és magamhoz húztam, a tűz már elért, a füstöt már mélyen beszívtam, s a tűz akkor érte el a benzinestartályt is. Bumm. Felrobbant a busz. Én meg... azt hittem álmodok. Ennyi m... Nem bírom leírni. Annyi mindent akartam még csinálni az életben. Nem hiszem el, hogy pont most kellett ennek történnie. Barátok? Azokat nem is sajnálom, hiszen nincs mit. Ami inkább bánt az a szüleim. Tudom, hogy szerettek. Attól fáj jobban a lelkem, hogy az ő szívük mennyire fájhat most.
Azért is leírom
meghaltam
Ennyi. Leírtam.
Nem is értem. Mindegy. Nézzük a dolgot a jó oldaláról. Megnézhetem, hogy kik jönnek el a temetésemre. Várjunk csak! Lehet, hogy a dolognak nem ez a jó oldala... Biztosan csalódni fogok. Ráadásul annyi helyre szerettem volna elmenni. A fránya tanuás miatt nem jutott rá idő. Például a kávéház. Egyszer muszály lesz elmennem oda. Még ha halott vagyok, akkor is....
Tárgy: Calliope Cassandra (Könyves Khali) 
Hétf. Nov. 07 2011, 21:33
