Calliope Cassandra

Tárgy: Calliope Cassandra Vas. Nov. 06 2011, 23:00

[You must be registered and logged in to see this image.]
(a kép a karakteredről legyen 400x200 méretben)

• • CALLIOPE • • MÁSODIK NÉV • • CASSANDRA • •

• • 16 éves • • 1995, München • • lány • • halott • •

• • Jellem • •
Kedves lány vagyok (vagy voltam?), a gond velem az, hogy rettentően visszahúzódó vagyok és nehezen nyílok meg. Egy régi barátom szerint, nem találom a helyem a világban, álmokból szeretnék építeni. Végletből végletbe esek, és nem hiszem el magamról, hogy igenis tudok, pedig tudok. A barátaimért mindent megteszek, mert azok akik nagy nehezen a bizalmamba férkőztek, megérdemelnek ennyit. Igazság szerint, mintha az életben is szellem lettem volna, keresztül néztek rajtam, gyakran a barátaim sem vettek észre. De ki ne hagyjam a legfontosabbat: Imádok olvasni, a könyvekkel zárkózom el a világ elől. Imádom a zenét, a klasszikustól kezdve a rockig, mindenfélét.

• • Külső • •
Rövid barna hajam van, barna, szinte fekete szemeim. A szemüvegem sajnos hozzám ragadt, úgy ahogy a kalapom és az ingem is. Elég magas vagyok, és sajna egy apró súlyfelesleg is van rajtam, amit így halottan már nem tudok leadni.

• • Félelmek • •
Éjszaka, pókok

• • Amiben jó vagyok • •
Rajzolás, táncolás, írás, színészkedés.

• • Amiben rossz vagyok • •
Éneklés, főzés, bogarak gyilkolása.

• • Múlt • •
1995-ben születtem, egy nagyvárosban. Nem voltunk szegények, se gazdagok. Mindenünk megvolt ami lehetett, s egyke gyerekként elkényeztettek a szüleim. Ennek ellenére mégsem hordtam a legdivatosabb cuccokat, és nem voltam a toppon semmiben sem, kivéve a tanulást. Kiskoromban sokat költöztünk, ettől a halálom előtt, mintha apróbb pszichológiai problémáim lettek volna. Visszagondolva, szinte sohasem tudtam sehová sem igazán beilleszkedni. Még a kívülállók között is kívülálló voltam, külön mindenkitől. Óvodában ráadásul az utolsó évben érkeztem meg, így senki sem ismert eléggé. Emlékszem mennyire fájt a szívem mikor sohasem hívtak el a gyerekek a szülinapi bulijukba. Utána jött az iskola. Alsó évfolyamokban sikerült egy barátnőt szereznem, többet is, de idővel lekoptak rólam, és azt a maradék egy legjobbat is elveszítettem. Később, felsőben egy egész bandába sikerült beilleszkednem. Aztán elkezdtem táborokba járni, ahol igazán jó barátokat találtam, de mint mindenhol, egy idő után mellőzve éreztem magamat. Sohasem sikerült olyan menőnek, vagy jófejnek lennem, ami elég lett volna annyira, hogy barátaim annyira fontosnak tartsanak mint másokat. Ezt úgy értem, hogy mindig jött valaki, aki jobb volt nálam, és akkor íme, megint ott kallódtam, és hiába mondták, hogy szeretnek, sajnos aligha hittem nekik. Aztán átmentem hatosztályos gimnáziumba, így kiestem abból a bandából amiben régen végre benne voltam. Gimnáziumban sikerült összeszednem magam, és a kívülállók közé beilleszkedni. De az emberi faj szánalmas. Fél év múlva sikeresen összevesztem az összes barátnőmmel, így még inkább a könyveimre koncentráltam, arra, hogy minél jobb jegyeket kapjak, hogy minél több könyvet olvassak el.
Persze, mint minden tinilány egyszer én is elkezdtem nézni a fiúkat. Sikerült is egy-kettő komolyabb kapcsolatot beiktatnom a halálom elé, de a fő célom, amiért küzdöttem, míg meg nem haltam az az, hogy írjak egy könyvet. Nagyon sok novellám volt már raktáron, és kisregényekben, sorozatokban sem szűkölködtem. Így mindig igyekeztem kivívni a gimnáziumi magyartanárom figyelmét, de sajna őt nem mondanám igazi tanárnak. Így sehonnan sem számíthattam egy igazi szakmabeli elismerésére. Elkeseredett voltam, amiatt, hogy a társadalom kilökött, kitaszított, a bizonytalanságom miatt, hogy egy ajtón sem mertem benyitni, így elég nehéz volt egyedül boldogulni. És az irigység, az utálat ott bujkált bennem minden boldog ember láttán. Irigyeltem őket mert vidámak, utáltam őket, mert szinte mindenük megvolt. És én szerencsétlen, nem értettem semmihez csak a rajzoláshoz és az íráshoz... És azokhoz se igazán.
Eljött az egyik osztálykirándulás napja. Ettől én külön rettegtem, meg is mondtam a szüleimnek, hogy nem akarok menni. De ők ragaszkodtak hozzá, hogy így még inkább utálnak. Így elmentem. Így utólag tudom, hogy hiba volt. Busszal mentünk, dombos vidékeken át, hatalmas síkságokon keresztül, völgyek között, folyók fölött. Az egész a visszafelé úton történt, már majdnem odaértünk az iskolához. Homályosan emlékszem, hogy valami történt. Minden egyszerre, a hangzavar, a füst, és a forróság. A buszban ültem, mikor elvették a könyvem és hátrahajították. Rögtön azután történt. Hihetetlen, az ember sok ilyen dologról hall a rádióban, a tv-ben, de sohasem gondolná, hogy vele történik meg. Felgyulladt a busz, a sofőr és a tanárok igyekeztek mindenkit menteni, a kijáraton, vészkijáraton keresztül. Én, mint őr*lt fanatikus, mit csináltam? Hátra rohantam a könyvemért, mindenki lökdösődött, így, ha a jó irányba indultam is volna, akkor sem jutottam volna ki. Gyorsan kaptam fel a könyvem, de addigra mindenki kint volt. Addig a velőtrázó pillanatig nem is éreztem a füst csípő izét, a tűz égető melegét. Ki tudja, hogy a füstmérgezés, a tűz perzselése, vagy a robbanás vitt el a halálba, de meghaltam.

• • Befejezetlen ügy • •
Be kell fejeznem a könyvemet.

• • Play by - Aisa Nana • •

Tárgy: Re: Calliope Cassandra Hétf. Nov. 07 2011, 19:39

Nagyon jó az előtörténeted, bár vannak helyesírási hibák, kérlek azokat javítsd ki!

Elfogadom!

További szép játékot!

Admin

Tárgy: Re: Calliope Cassandra Hétf. Nov. 07 2011, 19:42

Köszi, igyekszem :DD

Tárgy: Re: Calliope Cassandra Hétf. Nov. 07 2011, 19:45

» Calliope Cassandra
» Calliope Cassandra (Könyves Khali)